“Ha nő vagy, tanulj meg férfiésszel gondolkodni, ha férfi vagy, tanulj meg nőül.” Ezt a mondatot egy kitűnő táncospár nyilatkozta.
Fantasztikus mondatok ezek , hiszen nem véletlenül ajánlják párkapcsolati terápiákon , hogy menjenek a párok táncolni. Most nem azért írok itt, hogy sok párt arra buzdítsak, hogy kezdjenek el táncolni. Egyszerűen csak írok a saját meglátásomról és keresem a párhuzamot a tánc és a párkapcsolat között.
Kezdjük onnan, hogy van a parkett ahol a táncosok táncolnak . Egy jól körbe határolt terület. Lényegében a férfi felelőssége és feladata, hogy ezen a területen belül maradjanak. Tehát a férfi vezet. Akár még csukott szemmel is táncolhat a nő, mert ugye a táncban a legfontosabb , hogy a férfi vezet és a nő bízik a férfiban. Illetve a nő engedi a férfit vezetni. Szerintem a párkapcsolatba sincs másképp.
A nő elképesztő ugrásokat és forgásokat mutat be, hihetetlen melót rak bele, akár többet is, mint a férfi. A férfi szerepe az, hogy adja a stabilitást, a forgások és ugrások után elkapja a nőt aki biztonsággal érkezik a kezébe, majd a parketten belül vezeti a nőt, mert férfi előrre lát , hol járnak biztonságban, hol van a parkett széle, mert onnantól már veszélyes. A nőt csodáljuk mivel mindig azt nézzük, hogy a nő milyen ruhában van. Azt nézzük, hogy ebben a ruhában mennyire tud nőies lenni, de ehhez az kell , hogy legyen ott egy magabiztos stabil férfi, aki vezeti a párját.
Micsoda párhuzam.
Véleményem szerint ahhoz , hogy a tánc vagyis az élet tökéletes legyen, ahhoz kőkemény őszinteségre van szükség.
Őszinteség az önmagunkhoz való őszinteséggel kezdődik! Van egy jó hírem: ezt is lehet gyakorolni.
Gyerekvállalás előtt
Gyerekvállalás előtt álló pár erőltetett mosollyal hallgatja végig , hogy mekkora pokol vár rájuk a következő években. Ilyenek, hogy ”nem fogtok aludni, felejtsd el a
